A csillagképek mint organizmusok

Ebben a tanulmányban megvizsgáljuk azt nyelvezetet, amelyet Ptolemaiosz használt katalógusában csillagok leírására. A katalógust eddig behatóan vizsgálták benne található adatok tekintetében, ám szöveges leírásokra nem sok koncentrált figyelem irányult. Mi az ún. anatómiai leírásokat vesszük szemügyre (több mint 700 darab): ezek olyan szövegrészletek, melyek azáltal azonosítják tárgyukat, azaz egy csillagot, hogy képzeletbeli csillagképfigura valamilyen testrészére utalják azt. Megvizsgáljuk ezen leírások alkotta korpusz szókincsét, összevetve más ógörög technikai szövegek lexikai változatosságával. Feltárjuk – pontosabban egyes leírásfajták általános szerkezetét részek funkcionális szerepei alapján, és ezáltal sorra azokat elemeket, amelyek információt szolgáltathatnak azonosíthatóságáról. Statisztikai megállapításokat teszünk mind szerkezeti elemek előfordulási gyakorisága, pedig lehetséges kifejezésmódjai (és azok regisztere) kapcsán. Arra konklúzióra jutunk, által nyelvezet szintaktikai szinten formális, összhangban diszkurzív funkcióval, geometria szövegeivel, szemantikai értelemben gazdag, köszönhetően kontextusnak. Megmutatjuk, nyelvhasználat rávilágít csillagképfigurák szerepére: pusztán kulturális díszként vagy makacs babokanént maradtak fenn antik csillagászatban még jóval tovább), hanem azonosíthatóságának, felismerhetőségének memorizálásának kognitív keretét szolgáltatták.